Félni az ismeretlentől nem egy új fogalom. A születésünktől a halálunkig arra kondicionálnak bennünket, hogy féljünk mindentől. A modern ...
Félni az ismeretlentől nem egy új fogalom. A születésünktől a halálunkig arra kondicionálnak bennünket, hogy féljünk mindentől. A modern élet veszélyei szorongatják az emberek képzeletét. A szociológusok a jelenséget kockázati társadalomnak hívják, amely leírja, hogy az egyes kultúrákat egyre jobban foglalkoztatja saját biztonságának fenyegetettsége, akár valós vagy vélt, de többnyire elképzelt. A legtöbb intézmény ma, legyen az tudományos, egészségügyi, vallási, kormányzati és az összes többi, nem létezne azon a módon vagy formában, ahogy azt teszi, ha nem volna a félelem. A Föld, amit ma magad előtt látsz és a jövőbeli Föld annyira lesz éles ellentétben egymással, amennyire félünk az ismeretlentől. Ezt már sokan látják.
Ezért léteznek a háborúk. Ezért létezik a modern orvostudomány. Ezért létezik a politika. Ezért vannak törvények. Félünk mindentől, ezért természetesen megpróbáljuk irányítani vagy megelőzni azt, amitől a legjobban félünk. A legtöbb ember egyetért abban, hogy a világ sokkal veszélyesebb, mint valaha. Még azon bizonyítékok dacára sincs megkönnyebbülés, melyek ezt tagadják. Bezárjuk az ajtót, mondogatjuk az imáinkat, ámulunk a saját pesszimizmusunkon, és aztán csodálkozunk, hogy miért nem tudunk aludni. Elmerültünk a félelem kultúrájában.
A neurolingvisztikai programozás, az elmezavar utánzása, a televízió, a reklámok, a terrorizmus illúziója, és számos más figyelemre méltó koncepció érinti minden szempontból az életünket és világunkat, az egészségünk, védelmünk és biztonságunk rovására.
Ha van egy betegség, ki kell fejlesztenünk egy vakcinát vagy gyógyszert. Ha van egy terrorista, terrorellenes intézkedéseket kell hoznunk. Ha vannak bűnözők, törvényeket kell alkotnunk. Ha vannak zsarnokok, akkor zsarnokellenes politikát kell gyakorolnunk. Ez a természetünk. Ez az emberi természet. Legalábbis a modern emberé.
Próbálj meg hozzáférni bármely közösségi média platformhoz anélkül, hogy félelmet keltő közösség ne bombázna. Egyszerűen lehetetlen. Az emberek félnek mindentől. Ezért kritizálnak, okoskodnak, lekicsinylenek, szembeszállnak és érzelmi alapon megtámadnak másokat a karakterükre összpontosítva, mivel nem képesek felfogni azt az igazságot, ami nem a sajátjuk.
Mit tesz velünk a félelem?
A félelem a múltra összpontosítva tart bennünket, és állandó aggódásban a jövőtől. Kétségbeesést és határozatlanságot teremt, ami megbénítja a logikát, a gondolkodást és a cselekvést. Nem élhetünk szabadon, mert nem vagyunk képesek félelem nélkül élni.
Azok az emberek, akik félnek, vonakodnak felfedezni új koncepciókat, vagy magukhoz ölelni más lehetőségeket. Mindig meg tudod becsülni egy ember félelmi szintjét az alapján, hogyan fedezi fel az új környezetet és vizsgálja meg a tárgyakat maga körül. Ez végső soron a szeméyiségünket befolyásolja, és ahogy más viselkedési jellemzők befolyásolják a fiziológiánkat, ugyanúgy hatással vannak ezek a tulajdonságok az általános egészségi állapotunkra és az élettartamunkra.
Van egy tudósokból álló nemzetközi konzorcium, mely agresszív módon dolgozik azon, hogy megtalálják a félelem irányításának módját a népesség és a hadseregek körében. Ez a válasz a félelmeinkre?
A félelem darabokra tépi társadalmunkat. A múltban a félelem a szolidaritásból keletkezett, de ma már éket ver az egész emberiség közé. Ez az elszigeteltség viszont egyre inkább félénkké teszi az embereket. Mi több, a média, a politikusok, a modern orvostudomány és a vállalkozások mind megtanulták kihasználni ezt a határozottan modern rettegést, és ezáltal hasznot húznak belőle. Amíg meg nem találjuk a módját, hogy ellenálljunk a félelemnek, addig ezen érzelmi vállalkozók kegyelméből élünk, és ennek során részeseivé válunk személyes, kulturális és politikai következményeinek.
Legtöbb magunkról alkotott fogalmunk és egyéni attitűdünk a sorsunk irányítását illetően alátámasztja valóságunkat, vagy hogy mit gondolunk a saját létezésünkről.
A negatív hozzáállás az alapja a visszatérő félelmeknek
Amikor az emberek megtartják a negatív hozzáállásukat bármivel kapcsolatban, és nem értenek egyet a saját valóság verziójukkal, ők nagyobb valószínűséggel tapasztalnak folyamatos félelemérzetet, mint azok az emberek, akiknek a hozzáállása kevésbé negatív. A fiziológiai jelzők, mint a szívverés és a megelőző szorongás mindig növekszik, ha olyan embereknél mérik, akiknek a hozzáállása továbbra is negatív.
Néhány ilyen attitűd alapja gyakran egy erős társulás a félelmek és a negatív érzések között, ami annyira erős, hogy sok ember nem látja vagy nem tud a félelemre gondolni a negatív érzések megtapasztalása nélkül. Például sok önmagát vallásának szentelő ember fél az ateistáktól. Nem hajlandóak elvonatkoztatni az álláspontjuktól. Nem gondolják, hogy az ateistáknak joguk van a saját véleményükre, és fenyegetve érzik magukat minden olyan nézettől, mely támogatja az ateizmus elveit. Ugyanez igaz lehet, ha fordított a szerep. Semelyik pozíció sem fogja soha előrevinni a másikat, ha mindegyikük csak negatívan tud a másikra gondolni.
Az ismeretlennel kapcsolatos negatív reakciók bizonyos értelemben személyiségünk gyengeségét jelentik, különösen a saját ítéleteinkben megmutatkozó erő hiányát. Amikor az embereknek szükségük van arra, hogy erőteljesen ostorozzanak másokat a véleményük és a bemutatott információ miatt, az a valódi tulajdonságok hiányát mutatja a saját hitrendszerrel, erkölccsel és értékekkel kapcsolatban.
Azok, akik megbíznak a saját tanaikban, nem szükséges meghatározniuk azokat a dolgokat, amelyeket nem szeretnek annyira másokban, vagy megpróbálni felnagyítani azok hibáit, hogy örömöt szerezzenek a saját lelkiismeretüknek. Lényegében úgy érzik, hogy még jobban kell harcolniuk, hogy támogassák a saját hitendszerüket, mivel az elméjükben a konkurens rendszernek hibásnak kell lennie.
A modern félelem ragályos
Ami egyedi a 21. századi félelemben az, ahogy az emberek félnek. Az 1980-as évek óta a társadalom általában véve egyik pánikból menekül a következőbe. A bűnözéstől való félelem ronccsá gyengített minket, de nemsokára a halálos betegségekről, kábítószer fogyasztókról, online pedofilokról, madárinfluenzáról, Eboláról ordítottunk, hogy a tinédzserek elvadultak, a marhák megkergültek, és a lépfene, a bevándorlók, a környezeti összeomlás, és persze ne feledjük a terroristákat sem.
"Nincs egyetlen félelem, ami meghatározná korunkat," - mondja Füredi Ferenc, a 'Félelem kultúrája: kockázatvállalás és az alacsony erkölcsi elvárás', valamint a 'Félelem politikája: a balon és jobbon túl' írója. "Ami most van, az sokkal vegyesebb és többszörös formája a félelemnek. Nagyon fontos következménye ennek az, hogy míg a szüleink együtt féltek, neked és nekem egy elszigetelt, saját tapasztalatunk van. Egyedül félünk."
Agyunk rosszul felszerelt, hogy mérlegelje a kockázatokat, amelyek nem eredményeznek közvetlen negatív következményeket. A marketingesek, politikusok és a szórakoztatóipar nagy pontossággal képes megragadni, hogyan mond csütörtököt az agyunk, és ezt a tudást nagy nyereséggel tudja alkalmazni. Az sem kétséges, hogy mennyire jól működik a félelemkeltés a gyógyszeripari cégeknek, akik a betegségektől való félelmet használják ki, hogy milliárdokért adjanak el gyógyszereket és oltóanyagokat.
Ahogy a tévés hálózatok harcolnak a minősítésekért, és ahogy az újságok megragadják az eltűnő olvasókat, a késztetés, hogy szenzációs történetekkel vezessenek, egyre csak nő. A valós és a közhelyes információk közötti rés eltorzítja a tudalatti viszonyítási pontokat, és az éhség a következő nagy sztorira csak szélesíti a meglévő félelmeinket.
[post_ads_2]
Itt az ideje elhagyni a félelmet, hogy megváltozzon a világ
Az embernek nem kell megszabadulni a félelemtől teljesen. A kifinomult képesség, hogy felmérjük a kockázatot, és az ösztönös döntések gyakran szolgálnak minket. De ha valami nem tűnik egészen szinkronban lévőnek a gyomor és a fej között, akkor itt az ideje egy kis szünetet tartani, legalábbis megkérdezni, hogy mi okozza az eltérést.
Az új Föld látni fogja azokat az embereket, akik azon dolgoznak, hogy csökkentsék vagy megszüntessék a félelmet, mint ahogy még soha korábban. Ha van egy félelem, először meg kell érteni a természetét, hogy mi okozza. Tegyük fel, hogy félsz a jövődtől. Amitől igazán félsz, az a bizonytalanság, ami körülveszi a még meg nem történt eseményeket. Teljes mértékben a jelenben élve, és előre tervezve csökkenthető a bizonytalanság és a félelem. Nem tervezhetsz minden bizonytalanság elkerülésére, de felkészülhetsz olyan mértékben, ami csökkenti a félelmet és a bizonytalanságot.
A pszichológiai programozás benned van, a tudatalatti elmédben, amit meg kell változtatnod, mielőtt valódi változás történne. A tudatalatti elme emléknyomokat tartalmaz, olyan lelki lenyomatokat, melyeket az élettapasztalat hozott létre. Ide tartoznak a pozitív és negatív asszociációk, melyek úgy viselkednek, mint egy számítógépes program. Mindaddig, amíg a programozás ugyanaz marad, a számítógép csak azon a módon fog működni, ahogy a program diktál.
Hasonlóképpen meg kell változtatnunk elménk programozását. A bölcs gondolkodás elvezet a jó és a rossz megkülönböztetéséhez. Ha megváltozik a programozás, elkezdjük érzékelni a pozitív dolgokat, és aszerint cselekszünk. Tehát bölcs gondolkodás, hogy a kulcs a pozitív lelkiállapot.
Amint az ember elkezd ilyen módon gondolkodni, lehetetlen megállítani: minden televíziós műsor, minden reklám, minden beszéd, ami a félelemkeltés taktikáját használja, alig lesz ránk hatással. Ez az, ahol tartunk. Míg végül feladjuk azokat a félelmeket, amelyek meghatároznak bennünket, és nagyobb hangsúlyt fektetünk azokra az értékekre, melyek bennünk közösek. Amikor ezt megtesszük, nem fogjuk megszabadítani a politikusokat a félelmet keltő retorikától, vagy megakadályozni a marketingesek taktikáit, de megadjuk magunknak azt, amire a legnagyobb szükségünk van, egy kis megkönnyebbülést.
PD
